Ma azon gondolkoztam az első kávém mellett, hogy milyen módokon haladhatunk a pályaépítés hosszú és rögös útjain, nekem melyikről mi a véleményem. Kicsit össze is hasonlítom ezeket a módszereket, de senki se vegye szentírásnak a következő sorokat, mint az előző bejegyzésnél, itt is a saját véleményemet, gondolataimat osztottam meg.

Tételezzük fel, hogy eljutottunk már arra a szintre, hogy ismerjük az alapvető parancsokat, át tudjuk írni a csv-ben például az indulási időt, saját objektumokat tudunk a pályába tenni, így elszánjuk magunkat, hogy építünk egy saját pályát a nulláról. Fejben már ezerszer végigmentünk a még nem létező pályánkon, rajzoltunk térképeket, megterveztük, hogy körülbelül mit is szeretnénk megvalósítani. Első ötletem, hogy az Object mappába csináljuk meg a saját mappánkat, ide tegyünk be pár térképet, hogy szükség esetén meg tudjuk nézni, mi is volt az alap ötletünk. Ha valós pályát építünk, akkor minden olyan kép vagy bármilyen rajz jól jöhet, amit majd felhasználhatunk a jövőben.

Megéri valami rövid mappanevet választani, mivel ezt kell majd minden egyes Freeobj hivatkozásnál beírni, és feltalálták már a Ctrl + C - Ctrl V kombinációt, de jobban járunk valami egyszerűbbel. Nálam ezek adták magukat, H9 és UJP16. Ékezetek nélküli mappaneveket válasszunk, hogy ebből se legyen legközelebb probléma.

Innentől 2 lehetőségünk lesz: minden más pályából kimásolunk szinte minden mappát, mert ki tudja, hogy mikor jöhet jól. Én ezt azért kerülném el, mert lehet, hogy a feléhez hozzá sem nyúlunk, mégis ott lesz a mappánkban feleslegesen. Egy esetleges kiadásnál senki sem szeretné bogarászni, hogy melyik objektumokhoz milyen engedély szükséges, vagy megvannak-e a Readme txt-k, stb. Ezért én úgy csináltam anno, hogy akkor raktam be új mappát a saját Object mappámon belülre, ha azt bele is építettem a pályába.

Kezdjünk neki a csv-nek! Az elejét ki is másolhatjuk egy meglévőből, úgyis végigpróbálgatjuk, hogy melyik parancs mire jó. Innentől vázolnám azt a két építési módot, amivel eddig találkoztam:

SZAKASZOSAN: vagyis vertikálisan, nem gondolkozunk nagy távlatokban, mindig a következő pár kilométert építjük meg. Kezdjük a sínek lehelyezésével, tehát az objektumok között elkészítünk egy sín mappát, ahol egyenes mellett minden féle ívet szerzünk be. Megcsináljuk az első állomásunk vágányrendszerét, megírjuk a .sta parancsot, peronokat, állomásépületeket építünk, esetleg még pár szerelvényt is helyezünk az üres vágányokra. Folytatjuk a környezettel, növényeket telepítünk, stb. Így haladunk térközről térközre, állomástól állomásig. Nézzük milyen előnyeit és hátrányait látom ennek a módszernek:

Előny:
- sokkal szembetűnőbb, impozáns eredményt érhetünk el. Még el sem tudunk indulni a vonatunkkal, de van egy alap állomás, amiről készíthetünk képeket, talán nagyobb kedvet is csinálhatunk így a folytatáshoz. 
- nem válik unalmassá az építés, ha meguntuk a váltók, kitérők szerkesztését, akkor csinálhatunk épületeket, vagy ground-okat, növényzetet, utakat stb. Sokszínűbb az építés.
- pontosan tudjuk, hogy hol tartunk a pályán, hány méter készült el.
- használhatunk Include csv-ket, ez egy pályarendszernél jöhet jól, amikor több szakaszt fogunk összekapcsolni és módosítani, több viszonylatot tervezünk.
- előfordulhat, hogy nem fejezzük be a pályaépítést, abbahagyjuk a projektet. Van 3 állomásos minipályánk, de az szépen kiépült, szóval így is ki lehet adni, ki tudja, hogy a jövőben folytatjuk-e, esetleg más építi majd tovább. Nem veszik el a munkánk.

Hátrány: 
- okosan, odafigyelve kell megadni a Freeobj indexszámokat. Arra gondolok itt, hogy aki normálisan épít, az nem 1-től sorba haladva adja meg az indexszámokat, hanem csoportosítva (pl Freeobj 1- sínobjektumok, 100 - állomás objektumok, 200 - növényzet, 300 - jármvek, stb). Előre viszont nem tudjuk, hogy melyik csoportba hány elem kerül majd, mindig keresni kell az adott csoportot amikor egy következő szakaszt csinálunk.
- újra kell tanulni építeni: ha szereztünk egy kis rutint pl a kitérők, vágánykapcsolatok megépítésénél, és utána objektumokat építünk, vagy teljesen mással foglalkozunk az adott szakaszon, majd pár hónappal később már egy újabb állomásnál vissza kell térni ehhez a munkához, kereshetjük, hogy hogyan is építettük ezt meg korábban? 
- nem vezethetünk: tegyük fel, hogy elkészítettünk pár kilométert, gurulnánk kicsit a pályán, minden szépen néz ki a kezdőpontnál, aztán pár perc alatt elhagyjuk a kiépített szakaszt és a senki földjére tévedünk. Olyankor érezhetjük azt, hogy fél évig építettem 2 percnyi utazást? Sosem fogok elkészülni a pályámmal. Biztos kicsit demotiváló lehet. 

Ezt a módszert használjuk Leventével a 120A pályán.

ODA-VISSZA, vagyis horizontálisan, első parancsok a .sta .stop, vagyis állomásnevek meghatározása, majd a vonal megépítése, tehát minden egyes sínnel kapcsolatosa parancs (.curve, .railtype). Egyszerre csak egy dologgal foglalkozunk, de azt a pálya végéig (vagy legalább jó messzire, egy köztes pontig) megépítjük. Meghatározzuk, hogy hány méternél legyenek az állomások, megépítjük az íveket, majd szépen sorban a többi dolgot. Mondjuk jöhetnek a groundok, aztán az épületek végtelenségig, legvégén pedig az apróbb részletek, vagy növényzet esetleg. 

Előny: ami az előbb hátrány volt, az itt előny lehet és fordítva
- nehezebben keveredünk el az objektumok között, megépítettünk egy csoporthoz vagy 20 objektumot, amiket gyorsan meg is találunk a 'with Structure' résznél. 
- rutinosabb, gyorsabb építés: nagy nehezen kiszenvedtünk egy kitérő megépítését, de ezt a tudást felhasználhatjuk a pálya egészén, így a végére már szinte magától jön, hogy mit hova tegyünk, hogyan forgassunk. Groundoknál a távolságok is jobban megmaradnak.
- vezethetünk: tökéletes pályát úgysem tudunk építeni, de kb. az első naptól végigmehetünk a vonalon, tesztelhetjük a menetrendet, talán nyújt egy kis szórakozást is, főleg, hogy mindenkinek más a szórakozás (mióta láttam azt a két videót  Tibitrain  29/30-as pályájáról, tehát hogy valaki 2 és fél órán át vezet a semmiben, azóta átgondoltam az életem :D)
- egy idő után megépíthetjük visszafelé is: nekem nagy igényem, hogy egy pálya (főleg ami nem nagyvasúti) oda-vissza vezethető legyen, a H9-et is így tervezgetem. Ha megcsináltuk az alapokat, akkor azt felhasználva egy másik csv-ben megépítjük visszafelé a pályát, majd minden egyes új objektumot lehelyezünk mindkét csv-ben is. Nem túl izgalmas így sem a dolog, de sokkal egyszerűbb, mint egy meglévő fullos pályát megfordítani. 
- talán kevésbé gépigényes: a komolyabb objektumokat hagyhatjuk a végére, pl. a további vasúti járműveket, vagy nagy felbontású objektumokat, talán így gyorsabban lehet frissíteni a RouteViewert, de erről nincsenek adataim.
- kiadhatunk objektum pack-okat: például amikor a házakat csináltam, megépítettem egyszerre jó sokat, noha nem fejeztem még be, de ezt már így ki is adhattam. 

Hátrány: 
- nem villoghatunk az OpenBVE Trains csoportban
- hamar monotonná válhat: ezt a saját bőrömön tapasztaltam, mire megépítettem az összes Groundot (tehát szintkülönbségeket), majdnem megöregedtem. Mindennap ugyanazt méterről méterre haladva, komoly türelem kell hozzá.
- nem látjuk az alagút végét: többnyire senki sem tudja megmondani, hogy mikor fejezi be az adott pályáját, de ezzel a módszerrel még nehezebb megtippelni, hogy hol is tartunk és meddig tart még a szenvedés.
- ha abbahagyjuk, akkor lesz egy hosszú, de lebutított pályánk. Másik esetnél az abbahagyáskor hazudhatjuk azt mondhatjuk azt, hogy rövid pályát terveztem. 
- nehezebb közben variálni, módosítani a pályán: az első tervek és majd pár évvel későbbi végeredmény között nagyon sok különbség lehet, terveztem egy 3 vágányos kis állomást mondjuk 5000 méterhez, végig kiépítettem már a groundot, de közelebb szeretném hozni ezt az állomást, mondjuk 4000 méterhez, akkor módosíthatjuk az egészet, míg a másik esetben eljutottunk 4000-hez és oda építjük ki, amit későbbre terveztünk. Vagy megterveztünk egy 15 kilométeres pályát, de pár hónap után lankad a kedvünk és beérjük egy rövidebbel is, akkor kárba vész egy csomó munkánk. Ennél a módszernél többet kell tervezni, előrelátóbbnak lennünk, rövidebb pályáknál ajánlom. 

Mint írtam, ezt a módszert a H9-nél használom. 

Összegezve az eddigieket mindkét módszer célravezető, illetve biztos létezik több lehetőség is, kombinálhatjuk a kettőt attól függően, hogy mihez van kedvünk jobban. Lényeg, hogy építsünk, és gazdagítsuk a BVE-t új pályákkal, ha nehezebb részhez érünk, kérjünk nyugodtan segítséget, sokan segítőkészek a csoportban is, álljunk össze csapatokba, hogy könnyebb legyen építeni. Jó játékot kívánok mindenkinek!