Úgy gondolom, hogy a kezdeti titkolózás után már végre ideje lenne írni is kicsit, hogy éppen merre haladunk. Levente már elkészítette a saját beszámolóját a legújabb pályánkról, ajánlom azt elolvasni előbb, hogy időrendben haladjunk: a megújult Ligetes oldalára amúgy is megéri feljárni.

Na de térjünk vissza ide. Nem is értettem eddig, hogy miért nem állt már neki valaki ennek a pályának. A villamospályáknak amúgy is nagy sikerük van a csoportban, ráadásul itt kell a legkevesebb önálló munkát belefeccölni. A hangulata is megvan a vonalnak, miután Levente kibiciklizett, nekem is szemügyre kellett vennem a végállomást. Én a 231-et választottam, majd gondoltam, hogy sétálgatok kicsit. Hát tényleg olyan rövid ez az önálló szakasz, hogy 20 perc alatt már a vasútállomásnál várhattam a következő Tátrára. Kis munka nagy eredmény még nagyobb siker. Így álltunk neki a pályának. Sajnos az építés aztán ahogy szokott lenni, mégse lett olyan kis munka és amilyen bénák vagyunk, a siker is kicsi lesz :D 

Szétszedtem az include-okat igen, de ahhoz nagy ész nem kell, hogy winmenetrenden kiszámolom, hogy mennyi a megállók távolsága és ráfűzöm az eredeti 14-es vonalra. Ellenben a Szilágyi útnál, ahol a két vonal találkozik, már igen komoly számolások és saccolások kezdődtek, hogy elfogadhatóan össze tudjam kötni a két szakaszt. Itt szembesültem először azzal, hogy ez a 14-es vonal még BVE4-re készülhetett Újpestisrác jóvoltából, ráadásul olyan "kőkorszaki" megoldásokkal, amik miatt igen nagy szenvedés megtalálni egy sima objektumot is a Structure-ben. Groundot is kerestem, az se volt benne, ráadásul az indexszámok teljesen random követték egymást. Onnantól megértettem, hogy Kasza Leventének nem volt túl nagy kedve egy teljes mértékű felújításhoz, mert ezt a pályát is (ahogy a 120a-t) csak a 0-ról lehetne újjáépíteni. 

Hogy ne csak a jól sikerült részekkel villogjak: itt ér össze a két szakasz. Ilyen magasból elég borzasztóan néz ki. Tettem egy kósza kísérletet a híd és az út összekötésére, de ezek így az életben nem fognak találkozni. 

Az első hét kb. ezzel telt, mivel nekem is hol van időm, hol nincs. Ekkor már jöttek az ötletek, hogy de jó lenne kocsiszíni menetet is csinálni. Illetve azt se tudtam, hogy most a metrópótlás időszakában hétvégén sima 12-es jár. Így adta magát, hogy legalább 3 különböző csv-t lehetne írni. Sok munkával egy kis extrát adtam hozzá, a következő feladat a sima 12-es kialakítása volt. Persze otthagyhatnánk Angyalföld kocsiszín megállóban az egészet, de én átszerkesztettem az eredeti 14-est, hogy a visszafogó vágányra tudjunk haladni. Ehhez megint sokat kellett szenvedni, mert a kitérő irányban az adott ívekbe beleeső objektumokat kellett visszaforgatni egyenesre. Ez még mindig nem sikerült hibátlanul, íme egy kép róla:

Az a kitérőállás nem csak dísz, tényleg arra visz a 0-ás sín már. Valaki lelopta a szemből érkező szerelvény egyik kocsiját, azt még pótolni kell, mint ahogy a pálya alá valami hószerűséget is fújhatna a szél.

Ezután következhetett az építgetés. Levente jó fej volt és nekiállt az unalmas házaknak. A H9 is csak a lakóépületek miatt áll, sajnos ott is minden izgalmas dolgot már megépítettem. Kialakítottam a végállomást, egy-két utcát, de nem vittem túlzásba, viszont akadt egy jó ötletem a sínekhez. Mivel eddig mind a HÉV-en mind a nagyvasúton csak vignoles sínekkel foglalkoztam, főnixeket meg csak a messze égbolton láttam (érti aki érti, szar poén), így új impulzusok értek a villamos közúti jellegével. Szerencsére rengeteg síntípus található a 14-es mappáiban, ott az egyiket én lecsupaszítottam és csak a sínszálakat hagytam meg, amik közé behúzható így az útburkolat textúrája. Szóval 0 ágyazat, csak a színtiszta útrepedések.

Majd belevágtam a mélyébe: önkényesen lestoppoltam az egyik legérdekesebb részt, a vasúti alagutat. Biztos Levente is szívesen megépítette volna, de majd a 120-on csillogtathatja a tudományát, itt most én következtem. Jó szöszmötölős meló volt, ehhez is kellett vagy 2-3 nap. 3 alagutat-felüljárót készítettem el, ráadásul a Fóti út elágnál nem elég, hogy ívben kell haladni, még emelkedik is a pálya, volt ott baj rendesen. Főleg, hogy a Szilágyi felüljáró már be se fért az eredeti helyére, mert csak -150-es ívet adtam meg, pedig a valóságban biztos szűkebb. Nem szeretek 150-nél kisebb számot írni a .Curve parancs után, mert nagyon törik a pálya, meg a Bender sem képes már azon a fokon szép íveket hajlítani. Mindegy, valahogy felértem. Ez amúgy jól látszik a 2. képen. Lényeg, hogy a vezetőfülkéből nem érzékelhető ez a sok hiba, aki meg az utastérből vezet és drónnal spotterkedik, az majd kijavítja ezt a pályaszakaszt. 

Kedvenc képem, fel is töltöttem már mindenhova. Itt látszik az a sínszál megoldás is. Az alagútban az egyik lámpát direkt sötéten hagytam, mintha kiégett volna, a szemfülesek majd megkereshetik, hogy melyiket. A beton és a graffiti elegye által képzett hangulat remélem átjön valamennyire, amikor itt sétáltam, kicsit gyorsabban szedtem a lábaim.

Amint kiszenvedtem ezt a szakaszt, annyira elegem lett belőle, hogy előreugrottam vagy 4 kilométert a kocsiszínhez és ott folytattam az építést. Jöhetett a 3. csv, jöhetett a legizgibb rész: a kocsiszíni beállás. Itt is a fővonal leválásával kezdtem a dolgokat, majd bendereztem még pár ívet a kocsiszín megálló elé, hogy ne csak a semmibe vesszenek el a sínek, mint a régi pályán. 

Levente 500 ismerőse közül az egyik gyártott kijelzőket is, így beszállhat a Tátra-festő versenybe. Itt már az ő gépével döcögtem a kitérőben, rohadt sok idő volt, mire elkaptam, hogy pont villanjon az irányjelző. De ezért a képért megérte. Face oldalamon hozott is vagy 3 lájkot.

Ide is jól jött a benzinkútcsomagból egy Shell objektum. Az eredeti vonalhoz azért jól néz ki a folytatás, szerintem megéri vele fél napot szenvedni. Persze a járdaszigetet már nem bendereztem le.

A kocsiszínhez érkezve aztán kialakítottam egy kisebb váltókörzetet és vágányhálózatot. Olyan jó fogyatékos lírákkal, de próbáltam izgivé tenni a 10km/h-s sebesség ellenére a beállást. Itt tartok most, és még számos épület hiányzik. Valós textúrák hiányában csak a fantáziám és a textures.com segít. Szerencsére mindkettő jól jön és ki is használom őket, így találtam ki, hogy az egyik "redőny" legyen még félig felhúzva, hogy az majd milyen jó kép lesz ide egy bejegyzésnek. A mosócsarnok is elég girbegörbére sikeredett, de a legjobb az akna, ahol be lehet látni a villamosok alá is. Ezekre a villamosokra amúgy most kértem engedélyt, szóval remélem használhatom őket így, üres kijelzővel.

Még létra is van. Szép kép, de azért mégis felemelőbb érzés a vezérállásban lenni.

Pár kisebb portásépületet is lehelyeztem, ezeket a valóság teljes mellőzésével követtem el. Ők is színesítik ezt az egyhangú nagy fehérséget. Nyáron a kánikulában feelinges lesz téli pályán vezetni...

...mint oázisok a sivatagban, úgy nyújtanak felüdülést ezek a rothadó bkv épületek az unalmas havas tájban

A MÁV vágányon szokott lenni pár forgóváz, vagyis leginkább csak csupasz kerék, ilyet amúgy Cinkotára is fogok tenni. Itt a mosócsarnok mellé tettem, a MÁV vágányon meg egy Muki pihenget, ha már hóseprőnk nincs. Itt amúgy a szeles Berni utcában még vár rám pár épület, de megígérem, hogy az Újpesti Gyapjúszövőgyár retro feliratai látszódni fognak a kerítés felett. Elég sivár a táj még mindig. 

Szóval akad még munka rendesen a pályával, de Levente is szép teljesítménnyel dolgozik, olyan unalmas dolgokat képes elkészíteni, amiktől nekem az életkedvem is elmenne. Én is próbálkozok, de tényleg nem egyszerű jó pályát építeni, hiába lenne sztenderd ez a fullos H6-os pálya nagyon nehéz a valóságot jól visszaadni. Aki épít, az tudja, hogy milyen időelbaszó dolog ez, ezért a többiektől is türelmet kérünk. Nem lesz nagy extra ez a 12-es pályaszakasz, főleg ha a Workshop csapat is kiadja azt a 135 km pályát, amit építettek, de ott lesz a mi munkánk is a valós budapesti villamoshálózatok között ezzel a kis másfél km-el és kocsiszínnel. Remélem azért jó érzés lesz egyszer majd ezzel játszani, mert sokszor gondolok erre a sok értelmetlenül eltöltött óra után, hogy legalább páran majd veretnek egy jót a Dalos és a Géza fejedelem között, hogy behozzák a menetrendet, amit elég nehéz tartani. Jó érzés építeni, látni, hogy a semmiből odavarázsolt a másik egy épületet, egy ívet, egy bokrot,  de még jobb, hogy van egy minimális közönség, akit ez érdekel. Ami most még csak a mi elménkben létezik, azon majd valamikor ott fognak csattogni a virtuális kerekek a valódi játékosok vezérlése által. Mivel elfogytak a képeim, amiket átalakítottam blog.hu kompatibilisre, ezért egy rosszabb minőségűvel zárom a posztot, de így lefekvés előtt mégis illik a hangulathoz a pihenő tátrák képe, ahogy kuporodnak ott a levezérelt csápjaikkal. Jó éjszakát mindenkinek!